Sziasztok!
Még sosem volt ilyen sikeres blogom, mint ez, tudom ez sem valami híres még, de nekem ez is sokat jelent! Köszönöm szépe a 41 rendszeres olvasót, a 7 kommentárt és a 36 pipát! Nem tudom elégszer megköszönni. <3
Itt van a következő fejezet, remélem tetszeni fog, viszont van egy kisebb rossz hírem az Olvasók számára, nyaralni megyek holnap Görögországba és csak 25. - én tolom haza a seggem, így addig ne számítsatok részre, a szavazás is aznap zárul le mikor jövök addig is szavazzatok a FB csoport ügyében!:)
Jó olvasást drágák!
Nadia
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
4. fejezet
Gyengéden átvettem a kézszorítót
és a pumpát a nő kezéből. Egy bólintással ajándékozott meg, mielőtt eltűnt
volna a függöny mögött, csak úgy tett, mint mindenki más. Engem kivéve, és
Harryt. Sóhajtottam és letéptem egy papír darabot, hogy majd arra írjam a
számokat. Megfogtam egy tollat, mielőtt leültem és rápillantottam. Nem tudtam
elkerülni a tényt, hogy a szemei kínozták a testem fentről lefelé.
- Megmérem a vérnyomásod. A
kézszorító a… bicepszedre kerül, majd levegőt pumpálok bele. Kissé szoros lesz
– mondtam neki, azt mondtam vissza, amit tanultam, hogy kell mondani egy
páciensnek. Nem tudtam rendesen gondolkozni az előttem lévő hatalmas izmaitól,
csak azért, mert Ő egy híresség nem jelenti azt, hogy el fogok térni a
képzésemtől. – Kérlek, működj együtt velem – sóhajtottam, és összetapasztottam
a tépőzáras részt a kézszorítón. Őt figyeltem, láttam, hogy a szemei követik
minden mozdulatomat. – Felemeled, a kezed vagy azt akarod, hogy én neked? –
Kérdeztem és egy apró mosoly jelent meg ajkain.
- Megcsinálhatod – önelégülten
beszélt, mire megforgattam a szemeim, megragadtam a dolgokat és kissé durván
felemeltem a kezét.
- Nem vagy egy igazán kedves
nővér. Tetszik – engedte, hogy normálisan csináljam a dolgom, mire kiengedtem
egy sóhajt.
- Nem vagyok nővér, még – mondtam
gyengéden, végleg becsatolva a tépőzárat a bicepsze körül, ami hatalmas volt.
Több levegőt pumpáltam bele és éreztem, ahogyan a szemeivel engem néz. Azon
voltam, hogy elkezdjem, de befeszítette a bicepszén az izmot és a tépőzár
kicsit elmozdult. – Ne csináld ezt – szidtam le egy sóhajjal és megigazítottam.
- Héj, ha te nem vagy nővér, akkor
sok szabadidőd van, ugye? – Kérdezte és azon voltam, hogy figyelmen kívül
hagyjam Őt már körülbelül hetedjére a 48 órás ismeretségünk alatt. – Becca? –
Magára akarta vonni a figyelmem, a nevem furcsán zengett ajkai közül. Utoljára
pumpáltam még egy kis levegőt, mire a kézszorító teljesen kitágult. Leírtam a
számait a papírra és felsóhajtott.
- A vérnyomásod okénak tűnik –
mondtam neki.
- ’Okénak’ tűnik? – Kérdezte és
bólintottam, nem értettem miért akarja, hogy ismételjem meg magam, mivel
nyilvánvalóan elsőre is hallott engem. – Mondd el az igazat – tette hozzá,
szemei összeszűkültek, amint próbálta elolvasni a papírra firkantottakat.
- Átlagos – tájékoztattam, mire
visszadőlt a kórházi ágyába. Bizonyára komolyan veszi az egészségét. Ó várjunk,
hát persze, hogy komolyan veszi. Ő egy bokszoló.
- Harry, van egy látogatód! – Egy
idősebb nő csiripelte az ajtó felől és gyorsan felálltam az ágyáról,
megigazítottam a nadrágom és felkaptam a papírdarabot. Harry kicsit kuncogott
az akciómra, de a férfi, aki felbukkant a függönyök mögül elvonta a figyelmét.
Kínosan álltam, ahogy láttam
bejönni, a szemei nem találkoztak az enyémekkel, Harryn maradtak egész idő
alatt. Rémültnek tűnt, valaki olyan volt, akivel nem vagyok szívesen.
- Szia, hogy vagy? – A férfi simán
elsétált mellettem, megállt Harry ágya mellett. Tetoválások borították mind a
két karját, az egyik elhúzódott egészen a nyakáig. Sötét, felálló haja volt. Ő
is igen magas volt és fitt. Ki ez a srác?
- Nyilvánvalóan jobban vagyok –
nyögött fel Harry. – Mikor mehetek el innen? – Kérdezte és a szemeim tágra
nyíltak. Azt tervezi, hogy ilyen hirtelen lelép? Nem csak most hozták be?
- Hát… - A férfi egy gyűrött papír
fecnit vett ki a zsebéből, megpróbálta kisimítani, mielőtt Harry kikapta volna
a fehér anyagot a kezéből, összehúzta a szemöldökeit, mikor próbálta elolvasni
azt a valamit. Elhatároztam, hogy elfoglalom magam valamivel, elfordultam és
lecsekkoltam, amit az előbb leírtam.
- Mi a franc? – Kiáltott fel
hangosan és nem tudtam megakadályozni, hogy a szemeim tágra nyíljanak. Ha rám
ordított volna így valószínűleg már sírnék. Őszintén ez nem úgy hangzott, mint
Ő. – Tíz mérkőzés. Az összes Londonban. Ez hihetetlen. Mi történt New Yorkkal
és Olaszországgal? – Ugyanazon a mérges hangnemen kiabált, egy hangos sóhaj
menekült ki a férfi ajkai közül.
- Így még nem utazhatsz. Itt kell
maradnod – próbálta magyarázni a férfi, de amennyire ismerem Harryt harcolni
fog.
- Szóval itt ragadtam ebben a
szarfészekben?! – Harry monitorai kissé sípolni kezdtek, a szíve egyre jobban
dobogott és felgyorsult, ahogy tiltakozott. – Nem hiszem el. – A hangja már
csak motyogás volt és elmondhatom ekkor már Ő is meghallotta a monitorokat.
- Ez történik ha van egy átkozott
autóbaleseted ebben a ’szarfészekben’, valami azt sugallja a másik férfi
baszhatja és ne legyél ilyen gyerek – megfordultam, átpillantottam a férfi
válla felett Harry monitorára, megpróbáltam kimaradni ebből a szörnyű
beszélgetésből. Úgy tűnt minden rendben van és reméltem nem romlik el újból,
aminek ha nem lenne vége még két nappal tovább itt tartaná Őt. Miért nem akar
Harry itt maradni? Ez nem olyan rossz… ez nem egy ’szarfészek’, de nem
mondhatom azt, hogy olyan sokszor utaztam körbe a világ részeit, hogy legyen
összehasonlítási alapom.
- Mindegy, Chris. Addig jó, míg
ugyanannyi marad a fizetésem. – Harry szemkontaktusba keveredett velem, mire
mind a ketten kínosan fordultunk el a másiktól. Chris visszavette a papírt,
beledugta a zsebébe és felém fordult. Mosolygott, hamis fehér fogak bukkantak
elő.
- Bocsi, hogy megzavartalak – kért
bocsánatot és visszafordult Harryhez. – Három nap múlva látlak, Harry – mondta
Chris majdhogynem fenyegetően és elhagyta a szobát, a kórházi ajtó becsapódott
mögötte. Harryre pillantottam, aki a kezeit bámulta, összeszorította az öklét,
majd kinyitotta.
Az órára néztem, ami tizenkettőt ütött, a szemeim nagyra nyíltak. Máris ebédidő van? Elmosolyodtam
magamon és az íróasztalhoz sétáltam, megragadtam a papír fecnit és elindultam a
kijárathoz.
- Hova a fenébe mész? – Kérdezte
Harry mérgesen és az arcom felé fordítottam egy pillanatra.
- Ebédszünetem van. Tényleg le
kellene nyugodnod, ez nem tesz jót a vérnyomásodnak – mondtam neki egy
önelégült mosollyal az arcomon és leléptem a folyosóra.
**
Sóhajtottam, amikor a sorban
álltam a kajámra várva. Megragadtam a tálcát a kezemmel és egy csomó orvos és
ápoló mögé sétáltam. A szemeim a választékra vándoroltak. Elhatároztam, hogy
elveszek még egy muffint és egy vizet, nem láttam semmi étvágygerjesztőt. Az
asztalok meg voltak töltve emberekkel, akiket nem ismertem, így egyedül ültem
le, megfogtam a műanyagot, hogy lehúzzam a muffinomról. Felugrottam, mikor
valaki leült mellém.
- Szia, most voltam Harry
szobájában, de te nem voltál ott. Ironikus, azért mentem, hogy megkérdezzem,
ebédelünk- e – Louis ledobta a tálcáját az asztalra és bólintottam, próbáltam
magamra egy mosolyt erőltetni Harry gondolatára. A fürtjei, azok a zöld szemek.
Ahogy az ajkai mozognak, olyan csókolhatónak tűnnek. Ugh, ahogy a kezei rajtam
vannak, a lélegzetem kihagyott a gondolatra. Miért gondolok ilyenekre?
- Becca? – Keltette fel Louis az
érdeklődésem és bólintottam.
- Um, bocsi – kuncogtam magamon és
levettem az üveg vízről a kupakot, hogy belekortyoljak. – Mit mondtál? –
Kérdeztem és megpróbáltam nem Harry képére koncentrálni a fejemben. Az
idegessége ma megijesztett, de sokkal kíváncsibbá tett.
- Azon voltam, hogy meséljek neked
néhány unalmas, seggfejes sztorit a levélszobából, de ezt látnod kellene. – A
szavai úgy hangzottak, mintha célozna valamire, elővette a fekete IPhone- ját
és legörgetett néhány listán. A névjegyei. – Nézd – mutatta nekem a képernyőt,
nagy fekete betűkkel bukkant fel a ’Harry Styles’ felirat, alatta egy
telefonszámmal.
- Hogyan?! – Már majdnem
visítottam és kiragadtam a telefont a kezéből, elolvastam a számot újra és
újra. Szórakozik velem?
- Azt mondta néha lóghatnánk
együtt. Majdnem sírtam, esküszöm – mondta Louis tárgyilagosan és bólintott a
fejével, ezzel megerősítve a dolgokat.
- Meg kellene adnod neki az
enyémet! – Csiripeltem, nem tudtam elhinni, hogy Louis csakúgy megkapta ennek a
fiúnak a számát. Louis megmozgatta a szemöldökeit, a kötekedés jelei
megjelentek az arcán, amint megbökte a vállamat.
- Úgy tudtam nem kedveled Őt? –
Kérdezte Louis gúnyosan, mire lemondóan megráztam a fejem.
Imádom, nagyon ügyes vagy a fordításban! :)
VálaszTörlésLouis nekem is megadhatná Harry számát, meg persze a sajátját és még a többi fiúét! :D
Köszönöm szépen!:)
TörlésNem vagy ezzel egyedül.:D
Imádom ! <3 :)
VálaszTörlés<3
TörlésHuhaaa ez a resz uristen! Nagyon ugyesen forditod, es igen nekem is megadhatna LouisHarry szamat:Dd
VálaszTörlésKöszönöm szépen, örülök, hogy tetszett.
TörlésMint már említettem nekem is megadhatná.:D
Nagyon jó!! Imádom!! *-*
VálaszTörlésSiess a kövivel!! :))
Köszönöm, még ma fent lesz a következő!:)
TörlésNagyon nagyon jól fordítasz szóval itt a megérdemelt jutalmad! :D <3 http://luke-hemmings-flame-and-fire.blogspot.hu/p/blog-page_25.html
VálaszTörlésKöszönöm a díjat! <3
Törlés