The Fighter (Harry Styles fanfiction HU)

Sziasztok!

Köszönöm az 57 rendszeres olvasót, az 5 kommentárt és a pipákat! Imádlak titeket. Tudom már régen volt rész, de ennél gyakrabban suli időben ne számítsatok fejezetekre. Ezt sem volt időm javítani, hogy valamit rosszul írtam-e.:s Jövő héten Electricre is töltök fel részt.

Nadia

---------------------------------------------------------------------------------------------------------

6. fejezet

A puha ujjai felfutottak a sápadt bőrömön, átsiklottak az összes érzékeny pontom felett. Egy nyögés menekül ki ajkaim közül az érintésére, a csókjaival egyre lentebb haladt a nyakamon, tovább és tovább. Éreztem a lélegzetét az alhasamnak ütközni, a hátam meggörbült, ahogy eleget tett az igényeimnek. Kezeivel egyhelyben tartott, amint a melegség szétáradt a testemben, több és több nyögést hallattam. A tincsei a kezeim szorításában voltak, felcsavarodtak az ujjaimra, az öröm egyre jobban terjedt a testemben. Nem tudtam csukva tartani a szám, túlságosan jó volt.

- Többet – lélegeztem, éreztem a fejemet nekicsapódni a falnak. Összerezzentem a saját buta akciómra, a szemeim kipattantak, egyedül voltam, a zuhanyzómban. Elpirultam magamon, fentebb vettem a kezem az alsótestrészemtől. Harry képe jelent meg a fejemben, a verejték legördült a bőrömön. Vissza kellett nyernem a rendes légzésem, észre sem vettem, hogy ezt tettem magammal. Olyan valóságosnak tűnt, mintha tényleg itt lenne.

Miért vannak ilyen nevetséges képzelődéseim, ha még sosem érintettem meg Őt, leszámítva az izmait? Azok az izmok. De mire valók ezek a képzelődések? Vágyódás valami olyan után, amit sosem kaptál meg, vagy valami, amit akarsz? Kiengedtem egy mély sóhajt és sampon nyomtam a kezeim közé. Nem tudom pontosan mennyi ideje is csináltam ezt… reménykedem, hogy nem voltam olyan hangos, hogy a szomszédjaim meghallják.

Elképzeltem, hogy átjön azért, hogy leszidjon, de senkit sem talál itt. Tudta volna azt már majdnem egy éve nem volt olyasféle akcióm. Miért gondolkozom egyáltalán ilyen dolgokról? Miután Louis elment egy kis pihenőt tartottam és valahogy itt lyukadtam ki… Harryre gondoltam. Ő híres és én egy nővér vagyok. Őrült vagyok, hogy azt gondolom ezek a dolgok valaha is megtörténhetnek.

Kiléptem a zuhany alól és magam köré csavartam a törölközőt. Az órára pillantottam, még csak öt óra volt. Ennem kellene és a ruhám miatt aggódnom. Fogunk inni? Persze, ez egy bár és már legálisan megtehetem. Megriadtam a telefonom hangjára, ami üzenetet jelzett, nem kellett felvennem a helyéről, hogy lássam a szavakat a kijelzőjén.

Louis

remélem már felkeltél, kilenckor jövök x

Sóhajtottam, kihúztam a fiókom és kivettem a pizsamám. Míg várok kényelmesen is érezhetem magam.  A konyhába vezetett az utam, kivettem a pizzát, amit még múlt éjjel rendeltem és beraktam a kenyérpirítóba. Ez talán brutál, de ez az egyetlen, amim most van és nincs pénzem újat rendelni, ez van csak nekem ma estére. Ez annak a módja, hogy megtaláld a különbséget a szükséges dolgok és az örömhozók között, Becca. Az a válasz erre, hogy el kell mennem a bankba.

Mikor a kenyérpirító ketyegett besétáltam a nappaliba és bekapcsoltam a tévét, ugyanaz a hírcsatorna ment, mint az előbb. Valamit adtak éppen Kim Kardashianről és hagytam, hogy ezen maradjon, pletykákat akartam hallani a celebekről, amik egyáltalán nem érdekeltek.

Percekkel később az étel elkészült és kivettem a sajtos csodát a pirítóból és tányérra raktam, magamhoz vettem egy kis szódát és elhelyezkedtem a kanapén. Olyan vagyok, mint egy disznó, nem csodálkozom, hogy Louis az egyetlen barátom.

**

- Fekete vagy lila. Csak gyere! – Nyögött fel Louis, megforgatta a szemeit rám, éppen az ágyamon ült, míg én két ruhát tartottam előtte. Mindössze melltartó és bugyi volt rajtam, de nem számít, mivel ő a legjobb barátom és már milliószor láttuk egymást meztelenül, ne kérdezzétek.

- Csak válassz már, hogy békében élhessek – ráztam meg a ruhákat a kezemben ezzel mutatva neki a lényeget, elengedett egy mély sóhajt és az anyagokra pillantott.

- Fekete – döntött és elmosolyodtam, beraktam a lila ruhát a szekrénybe és a feketéhez léptem.  A hátát csipke borította, az a félelmem, hogy ez egyszer elszakad és láthatóvá teszi a testem, lassan húztam fel a csípőmön. Hallottam Louist kuncogni az óvatosságomon, de kizártam őt, végül sikerült felhúzni a feszes anyagot a testemre. – Jézusom, ha nem állnánk ilyen közel egymáshoz most valószínűleg itt helyben megdugnálak – vigyorgott rám.

- Ew, ne is – nevettem fel és felkutattam a fiókom a pénztárcám után. – Nem akarom vinni – nyafogtam magamban.

- Akkor ne hozd, majd nálam lesz a pénzed. Ez amúgy sem olyan lesz, hogy megkér téged, hogy fizess… - Állt fel Louis az ágyról én pedig átnyújtottam neki egy köteg készpénzt, körülbelül egy százas lehetett. – Tényleg gyönyörűen nézel ki – dicsért meg, mire én pimaszul rámosolyogtam. –Most menjünk, kilenc harminc van és el fogunk késni – szidott játékosan majd követve őt a hátánál sétáltam ki a lakásból. Az autóút egy örökkévalóságnak tűnt, míg észre nem vettünk egy barátságos járművet. És ezt az utat a klubig hosszabbnak éreztem, mint valójában volt, émelyegtem. A parkolóba pillantva újból elfogott a bizonytalanság, hogy találkozom Harryvel.

- Nevek? – Kérdezte a magas és megtermett kidobó ember, amikor már végre valahára a bejárati ajtó elé értünk.  Egymásra pillantottunk, majd a kidobóember felé küldtem egy könyörgő ajakbiggyesztést. – Ha nem vagytok rajta a listán nem mehettek be. – A begyakorolt szövegét adta elő nekünk is. Tipikus film jelenet, nem vagyunk meghívva, de belógunk a hátsó bejáraton. De sajnos ez nem egy film.

Amint azon lettünk volna, hogy elsétáljunk egy kéz megérintette a vállam és a hideg végig szaladt a gerincem mentén, a szemeim megtaláltak azokat a híres zöldeket, egy vigyor játszadozott az arcán a látványomra. – Josh, ők velem vannak. – A kidobóemberre pillantott és „Josh” bólintott a fejével, arrébb lépve invitált minket beljebb. A fények villogtak, a füstgépek füstje az egész helyet betöltötte. Az emberek az egész helységben táncoltak és az elektronikus zene mindenhol hangosan hallatszódott a klubban.

- Helló, haver – kiáltotta túl a zenét Harry és megfogta Louis kezét adva neki egy fél ölelést. Louis szemei tágra nyíltak és totálisan be’fangirlingelt’, de megpróbálta lenyugtatni magát Harry előtt. Csendesen álldogáltam, míg Harry felém nem fordult, csak ekkor vettem észre, hogy a legdögösebb szerelés van rajta, amit valaha láttam egy férfin.

- Szia, Becca – az ajkai éppen hogy érintettek a fülem és szinte fészkelődni kezdtem az érzésre, hogy a lélegzete csikiz. A hang, ami tegnap óta bennem lappangott és a fiú, akiről tegnap óta fantáziálok most itt állt előttem.

- Szia, hogy érzed magad? – Válaszoltam, a kezemmel megérintettem a vállát, hogy könnyebben tudjak a füléhez hajolni és úgy beszélni hozzá. Mosolygott rajtam, a kezeim az övéibe tettem, így közelebb kerülve hozzá.

- Ihatok ha te is itt vagy velem? – A szimpla kérdés igen szexin és csábítóan hangzott az ajkai közül, ami miatt megszólalni sem tudtam. Technikailag én a nővére vagyok vagy a segítője. Ha valami történne, nekem itt kellene lennem. De ha valami történik, és nem vagyok itt valószínűleg soha többé nem kapok nővéri állást.

- Nem, nem vagyok az orvosod – mondtam neki. Az állítás igaz volt, de nem ezekben a körülményekben. Az ajkai egyenes vonallá préselődtek össze és ekkor figyeltem fel arra, hogy az arca teljesen az enyém előtt volt, olyan közel, hogy már meg is csókolhatna. A háta mögé pillantva megláttam Louist, aki nekem integetett, hogy észrevegyem őt. A száját bámultam, de nem tudtam kivenni mit akarhat, a zene megzavart.

- Ez rossz, de azt hiszem, még neked vehetek egyet, nemde? – Az ajkaitól elvörösödtem és csak bólogatni tudtam, int egy idióta. Jó ezekben a felszedős dumákban és olyan simán mondja őket. Nem csodálom, hogy a lányok gerjednek rá. Néztem, ahogy mögém megy, egy mosolyt küld felém és a bárhoz sétál. Azonnal Louis- ra pillantottam, akinek teljesen kitágultak a szemei.

- Határozottan nem törődik velem! – Kiáltotta és kuncogott.

- Gyerünk találj egy lányt! Csinálj valamit! – Kiáltottam vissza neki, de az arcát elnézve nem nagyon érdekelte most ez a dolog. – Kérlek? – Kérleltem normál hangnemben és valószínűleg le tudta olvasni a számról, mivel a szemeit forgatta. Bólintott a fejével és eltűnt a tömegben. Abban a pillanatban, amikor kitért a látószögemből Harry jelent meg előttem a kezében valamilyenfajta alkoholos itallal.