bejelentés

Rossz hírt kell közölnöm veletek, de a The Fighter törölve lett a wattpadról. Ha lenne olyan történet, amit szeretnétek, hogy lefordítsak írjatok nekem. Őszintén csodálkozok a dolgon és fogalmam sincs, hogy ez miért történt, teljesen lesokkolódtam. 

Sziasztok!

Köszönöm a 2 kommentárt, 17 pipát, a díjakat és a 75 rendszeres olvasót! Szeretlek titeket! <3

Ez az eddigi legrövidebb rész, de nem túlzok, ha azt mondom, hogy a következő négyszer ilyen hosszú lesz.

Hogy telik eddig a nyár? Milyen lesz a bizonyítvány? Nektek hétfőn még kellett iskolába mennetek? Nyugodtan írjátok meg nekem hozzászólásban, nem harapok.:D

Nadia

---------------------------------------------------------------------------------------------------------

9. fejezet

Becca szemszöge:

Kissé megremegtek az ujjaim, mikor megpróbáltam kicipzárazni a dzsekimet. A hideg odakintről megsorvasztotta az ujjbegyem és nem tudtam megmozdítani azt. Ahogy sétáltam a bank felé, minden levegővételem szörnyű volt. Az átázott bakancsom könnyedén lejött lábaimról, így mostanra a zoknim nyirkos lett a földhöz ragadt hótól. Felnyögtem az érzésre, ahogy a mezítelen lábaim a padlóhoz értek a lakásom fapadlóján.

Éppen azon voltam, hogy lehámozzam magamról a félig átázott felsőmet, amikor is egy hangos kopogás töltötte be a teret és abbahagytam a nyirkos pólóm átvételét, lassan az ajtóhoz csoszogtam. Az apró ablak a nyílászárón betört, így ha valaki ki akar rabolni, hát gyerünk. Már nem tudtam ezzel foglalkozni ezen a ponton, a szombat reggelem a nedves, s hideg időjárás körül forgott. A kezem lefagyott a kilincsen Harry látványára, ott állt az ajtókeret előtt. Rózsaszín ajkai egy ördögi mosolyra húzódtak, amint hozzáérintette alsó ajkát fehér fogaihoz.

- Szia szerelmem. – A hangja még szexisebben hangzik, mint emlékeztem a tegnap estéről. A gondolatok a rendkívül szexi látványra teljesen felkavarják a levegőt.

- Szia – lepillantottam a felsőmre, mivel úgy véltem határozottan látható a piros melltartóm az anyagon keresztül. A szemei követték az enyéim és a sötét vigyora egyre meghatározóbb lett. Hirtelen összefontam a karjaim a mellkasom előtt, mielőtt beszélni kezdett.

- Talán bejöhetnék? – kérdezte és nemigen tudtam mit csináljak, így elálltam az útjából, ezzel megengedve neki, hogy bejöjjön a lakásomba. Mi a franc bajom van? A megannyi videó után, amit az iskolában néztünk az idegenekről most hagyom, hogy bejöjjön a lakásomba? Miért kellett elmondanom neki, hol lakom?

Lágy kopogást lehetett hallani a padlón, amit a bakancsaival idézett elő, mielőtt ledobta a sötét táskát és egyik kezét a másikba rakta. A kezei már közel sem voltak olyan véraláfutásosak, mint múlt éjjel és majdnem elmosolyodtam a gondolatra, hogy már majdnem jól van. - Megyek, átöltözöm – tájékoztattam kínosan, míg leült a kanapéra, szemtelenül vigyorgott rám. Megfordultam és megbizonyosodtam róla, hogy valóban bezártam a bejárati ajtót mögöttem, gyorsan lekaptam magamról a felsőm és egy hosszú ujjú, rózsaszín, v nyakú felsőt öltöttem magamra. A jóga nadrágom is sikerült felvennem, mivel a farmerem már kezdett eléggé kényelmetlenné válni a számomra.

Mit csinál itt? Miért vagyok ideges? Semmi okom rá… Ő csak egy fiú. Nem, Ő csak egy férfi. Egy szexi, vonzó és áskálódó férfi, aki nem hagyja békén a gondolataim. Mielőtt jobban belemerültem volna a gondolataimba elhatároztam, hogy visszamegyek a nappaliba. Mikor visszaértem a kezei a film gyűjteményemen voltak, a háta szemben állt velem. 

- Eléggé bírlak téged, Becca – mondta kertelés nélkül és emiatt nem tudtam leállítani, hogy teljesen elvörösödjek. Átkozottul vonzó és itt van, a lakásomban.

- Miért vagy itt? – Néhány okból kifolyólag a magabiztosság, amit a kórházban éreztem teljesen eltűnt mostanra. Látni, ahogy felém tornyosult a kórházi ágyról teljesen felkavarta az elmém.

- Nem maradhattam a lakásomban – kicipzárazta a kabátját, rálátást nyertem a kék sapkára a belső zsebében. Basszus, biztosan nagyon jól néz ki sapkában. Szerintem még maradni fog egy kis ideig.

- Oh? – kérdeztem és odanyújtottam neki a kezem, hogy odaadhassa a kabátját. Gyengéden elhelyezte a hideg szövetet a tenyeremben, majd felakasztottam a fogasra. Harry Styles kabátja a fogasomon van. Mi történik?

- A paparazzók a sarkon vannak az új hírek miatt – sóhajtott. – Eszembe jutottál.

Sziasztok!

Köszönöm a 74 rendszeres olvasót, a 6 kommentárt és a 20 pipát! Imádlak titeket. Nagyon régen volt rész, nem keresek mentségeket, de most így tanév végére és nyárra kicsit fellendítem a dolgokat és újra nekifogok a fordításnak. Továbbra is tartsatok ki mellettem! Iratkozzatok fel, pipáljatok, terjesszétek a történetet. Köszönöm!

Nadia

---------------------------------------------------------------------------------------------------------

8. fejezet

- Úgy érzem meg kellene néznem mi van vele – mondtam halkan, a lelkiismeretem kezd a legjobb részem lenni. Őrülten dühösen rontott ki innen, még csak most került ki a kórházból és már London utcáit rója így éjféltájt. 

- Nem, Becca. Haza kell vinnelek – Louis megszorította a kezem, mire válaszként felnyögtem, tudván, hogy igaza van. Mi a fasz nem stimmel Harryvel? Azoknak a srácoknak egyértelműen van vele múltjuk és egyáltalán nincsenek jó szándékaik. És az, hogy Harry így itt hagyott engem… Nem láthatta, ahogy Louishoz rohanok. A kintről áradó hideg szél felébresztette az ösztöneim és a szemeim meglepetten pattantak ki. Louis kabátja a vállamon pihent, míg a kezeink egymásba fonódtak, míg betessékelt a kocsiba.

- Becca – hallottam meg Harryt. – Jól vagy?  - Néztem a hang irányába levegőtől kifogyva, egy csapzott férfi rohant felénk rogynak tűnő göndör fürtökkel. A kezei véraláfutásosak voltak, a szemei engem figyeltek.

- Igen, jól van. Hagyj minket magunkra – csodálkoztam Louis ellenséges válaszán Harrynek, mivel nem tudta abbahagyni a beszédet erről az átkozott fiúról az incidenst megelőző egy óráig. Kezdett kitisztulni a fejem, s ezzel már tisztán tudtam gondolkozni. Bármilyen drogot is adott az a két srác nem a miatt romlott el a randink. Faszomba, abba kellene hagynom a gondolkodást ilyen jelentéktelen dolgokról.

Elfelejtettem lélegezni, amikor megéreztem Harry ujjait a kezemen. Valami miatt az érzéstől szinte lángoltam, a bizsergés kitörni készült a bőrömön keresztül. Felpillantottam az arcára, ami nem csak szimpla nyugtalanságot tükrözött. – Nagyon sajnálom, tényleg.

- Ez így jól van? – Nem tudom, mit kellene mondanom. Az imént még otthagyott a klubban félig tudatosan, miután még a szart is kiverte néhány srácból a szórakozóhelyen. – Fáj a fejem, szóval… - Megszorítottam Louis ujját, éreztem, ahogy felsóhajt. A kezei gyengéden érintették az enyémeket, majd lassan elsétáltunk Harry mellett. Néztem, ahogy végigsimít sérült kezével göndör fürtjein, mielőtt újra észrevettem volna a hatalmas súlyt előttem.

- Baszd meg, csak várj egy percet – Harry hangja enyhén rekedt volt, mire a fejem az irányába fordítottam. – Látni akarlak még. – Harry tónusa mélységesen drasztikus volt, míg Louis kiengedett egy elkeseredett kacajt. Lefagytam a szavai hatására, csak meg akartam érteni Őt. Az előbb az a katasztrófa a klubba és akar még látni? Elvakultam a haragtól, ami az emlékeimben villant fel. Harry- be beleszorult a levegő, a hátam mögé pillantott. Hallottam, ahogy néhány ember kiabál és a hangok egyre jobban hallatszódtak. Ez valami beteg vicc? Lesifotósok vannak a klub előtt Harry miatt?

- Nem tudom… - Azokra az emberekre pillantottam, akik épp arra vártak, hogy átkelhessenek az úton. A kocsik blokkolták az útjukat, hogy átkeljenek, de hamarosan már a mi oldalunkon lesznek, ezzel megállítva minket arról, hogy igazán fontos dolgokról beszélhessünk.

- Lou? – kérdezte Harry és a legjobb barátom felemelte a fejét ezzel neki szentelve minden figyelmét. – Küldd el sms- ben a számát, kérlek – mondta végül Harry, a lesifotósok léptei egyre hangosabbá tették a csendes éjszakát. Néztem Harryt, ahogyan eltűnik, a lábai gyorsan mozogtak, úgy szaladt, mintha tojna az egész világra.

- Vissza fogsz írni neki, ha megadom neki a számod? – Kérdezte Louis és kinyitotta az autó ajtaját előttem. Vállat vontam és megráztam a testem, figyeltem a zavarodottan a fejüket kapkodó paparazzikat. Néhányuk csinált rólam pár képet, amiken elmosolyodtam. Nem pózoltam egyiken sem. Miért fordít Harry annyi energiát arra, hogy bokszoló legyen? Sosem láttam még más bokszolót, akit üldöznek a paparazzik éjfélkor.

- Szerintem el kellene felejtened, úgy tűnik, mint aki nagy súlyt cipel a hátán… - Füttyentett fel Louis közönyösen, majd sóhajtva másztam be a kocsi ülésére. – De ezek ellenére még mindig akarom látni, ahogy harcol. Kaptam jegyet az első sorba, kibaszott szar – borult ki Louis saját magán, kuncogni kezdtem azon, hogy még mindig a megszállottja Harrynek a történtek után.

- Oké, megértem. Ő totálisan az eseted – húzta fel az egyik szemöldökét, miközben végigvezetett a nedves, kivilágított utcán. Felültem az ülésemben és Louis felé fordítottam a tekintetem.

- Hm, miért mondod ezt? – Csodálkoztam. Úgy gondoltam Harry a teljes ellentétem, vagyis majdnem. Harry mindenemet megijesztette és meghódította az elmém ugyanabban az időben. Megijedtem attól, hogy mit csinálhat, ha berúg. De imádtam a szemtelen mosolyát, amivel akkor lepi meg az embert, mikor jó kedve van. Alig volt olyan pillanat a kórházban, mikor boldog volt, ezek mindig elfelejtődnek.

- Rebecca? – Felnéztem Louis- ra és felnevettem. – Ahogy mondtam… - kacagott. – Mind a ketten dögösek vagytok és nincsenek kétségei afelől, hogy kedvel téged – informált engem, mire megráztam a fejem. Harry nem kedvelt engem, úgy nem. Talán tetszik neki a testem, de alig ismer. Ha jó parti után keresgélt volna, benne lettem volna. De nem azután, ami történt, vagy talán mégis. A testemnek szüksége van valamire, ami felrázza. Szükségem van egy férfira, valakire, aki kielégíti az igényeim, vagy akivel egy párt tudok alkotni. Az, akinek át kell vennie a vezető szerepet lehet, hogy Harry, de az is lehet, hogy nem.

***

A lábaim szinte suhantak a kemény fapadlón, amint kiléptem a zuhanyzóból. A tegnapi nap elmebeteg volt és nem akarok még egyszer ilyet megtapasztalni. A fejem még mindig dobogott attól a valamitől az italomból és a zene nem hagyta abba a dübörgést a füleimben.

Szombat volt és az utolsó nap, amikor munkába kellett mennem az szerdára esett. Ez a program csak három hónapra érvényes és vége, ennyi volt. Szeptember egyre jobban közeleg és vissza kell ülnöm a nyeregbe, beköltözni újra a kollégiumba. Ez az elgondolás még hamari, de észben kell tartanom. Az egyetem formázza a jövőm.

Harry szemszöge

- Jó reggelt, Harry – köszöntött a nő a csekkolásnál, mire én válaszként csak fújtattam. Felemeltem a tornatermi kártyám és követtem a megszokott rutint bejutva arra az átkozott helyre. Le vagyok szerződve ezzel az edzőteremmel és muszáj itt lennem, amikor Londonban ragadok és hogy őszinte legyek ez a legrosszabb mindközül.

- Harry? Nem kellene itt lenned hétfőig – elfordítottam a fejem, hogy megpillantsam a kíváncsi edzőm, Jake- et, zihált a levegőhiány miatt és az izzadtság ott csillogott a bőrén.

-A tervek változtak – ledobtam az edzőtáskám és letöröltem az izzadtságom. Kibaszottul nem fogok hétfőig várni, hogy elkezdjem a gyakorlást. Ez az első visszatérő harcom és az élen kell végeznem. Nem érzem magam betegnek, az emberek a kórházban buták, és én csak már New Yorkban akarok lenni.

- Nem dolgozhatok veled Haz. Én…

- Nem is kell – egy arrogáns mosollyal ajándékoztam meg, míg megkötöttem a kendőt a fejemen. El kellene kezdenem futni, olyan gyorsan amennyire az erőm engedi. Jake szemei féltőn tapadtak rám, de megpróbáltam kizárni és visszatértem a tornaterembe. Az emberek lihegni kezdtek a látványomra, előhalászták a telefonjaikat, hogy képeket készítsenek, mint holmi zaklatók. Őszintén nem értettem ezt. Attól, hogy jóképű bokszoló vagyok még nem kellene ott lennem minden magazin címlapján és fotósorozatain.

Szorosabbra vettem a kötést a fejemen és leellenőriztem az időt. Egy sms- t pillantottam meg Louis- tól mellékletként csatolva egy telefonszámmal. Szent szar, megadta nekem a számát? Totálisan elbasztam a tegnap estét Zayn miatt. Kibaszott Zayn Malik és Niall Horan. Nem úgy néztek ki végül, akik többé képesek lesznek járni ezután. Azok a faszok.

A fejhallgatót a fülemhez emeltem és a taposómalomhoz álltam. Elindítottam a szokásos dalokat a lejátszási listámról. Valami, ami Beccáról szól, csak arra késztet, hogy még többet akarjak. A hosszú haja és barna szemei valahogy kábulatba ejtenek. Nem tudok megállni abban, hogy arra a kibaszott lányra gondoljak. Ő volt az első ember, akit megpillantottam, amikor felébredtem a kórházban és Ő az első lány, akivel fel akarok ébredni egy kicseszett éjszaka után. Faszomba, nyugodj le.

Sziasztok!

Köszönöm a 64 rendszeres olvasót, az 5 kommentárt és a pipákat! Imádlak titeket. Ha jól számolom körülbelül egy hónapja rakhattam fel részt. Valószínűleg ilyen gyakorisággal fog jönni a többi is, most őszi szünet van majd meglátom mit tehetek értetek.:)
Kommenteljetek, pipáljatok, iratkozzatok fel, FB CSOPORTba még mindig lehet csatlakozni.

Nadia

---------------------------------------------------------------------------------------------------------

7. fejezet

- Miért hívtál meg ide? – Kérdeztem Harrytől, miközben átvettem a kicsi italt a kezembe. A hideg ital reszketésre késztetett, ránéztem a fiúra egy apró mosoly kíséretében.

- Nem tudtam megállni abban, hogy rád gondoljak, tudod? – Meleg lehelete csikizte az arcomat, felpillantottam rá, mielőtt nyeltem volna. Határozottan tudom mit érezhet, kérdezd erről a zuhanyrózsámat mit gondol. – Táncolnunk kellene – ajánlotta fel önelégült arckifejezéssel, mire én elkukucskáltam más emberek irányába, mielőtt kiszáradt volna a szám. Nem volt valami természetes, ahogyan azok az emberek táncoltak. Úgy festettek, mintha egymáshoz ragadtak volna. Harry kuncogni kezdett, valószínűleg olvasott a mimikámból. – Gyere már. – Ujjai összefonódtak az enyémekkel és felhördültem halkan ezen érzésre.

Jó volt a kezét fogni, szép és meleg az én kis kezem az Ő hatalmas mancsaiban. Letettem az italom a pultra, mielőtt követtem a táncparkett szívébe. A kezei a derekamra tévedtek, a testem az övé ellen volt. – Ez így kemény piálás nélkül – mondta, mire bólintottam. A zene túl hangos volt és abban sem lehettem biztos mit mondott.

- Szerintem innunk kellene még többet. – Mondtam neki viccelődve, mert ez az egész táncoljunk dolog nem volt valami jó. – Maradj – mutogattam az ujjammal és eltűntem a tömegben vissza az innivalómért. Az ajkaimhoz helyeztem az italt, az égető folyadék marta a torkom, de kizártam ezt. Nem tudtam elhinni, hogy ezt teszem, de a férfi mellettem elvonta a figyelmem, szemével követte minden mozdulatom, míg kuncogott magában. Volt egy másik srác is mellette, szőke, hasonló hajjal. Azt gondolhatta, hogy ők milyen dögösek nem mellesleg a bárnál ülnek.

- Igen? – kérdeztem durván, mire az vállat vont, a barna szemeitől a szívem majd’ elolvadt. Szexin nézett ki, vagy csak az alkohol beszélt belőlem? A haja felfelé állt a feje tetejéről, bőrdzsekibe bújtatta vékony testét. Felsóhajtott, mielőtt kivette a szájából a cigarettát és eloltotta, füst szállt fel a fehér tárgyból.

- Még egy olyat a hölgynek – mondta a csaposnak és megforgattam a szemeim. Egy pöcsfejnek tűnt ez a fickó és valószínűleg az is. A szöszi csendben maradt, a klub fényei már a szokásosnál is jobban irritálták a szemem.

- Becca, mit csinálsz? – Harry tenyere megérintette a hátam egy kis részét és a sötétzöld szemei találkoztak a srácéval mellettem. – Baszd meg – suttogta, mire a szoba elkezdett lassan pörögni. Milyen fajta ital volt ez?

- Mi a faszomat mondtál neki? – Köpött feléjük Harry, mire azok meghúzták a vállukat. Megragadtam Harry fekete pólóját és álmosan rámosolyogtam. – Jól vagy? – Kérdezte és bólintottam, megharaptam az alsó ajkam, mielőtt nekidőltem.

- Táncoljunk, most – ragaszkodtam hozzá egy vigyor kíséretében, mire Ő összezavarodottan nézett rám.

- Mi a franc? Zayn, Niall… - Szorította össze a fogait, de mire megfordult, hogy beszéljen velük az ülőhelyek már üresek voltak és a két fiú eltűnt a látókörből.

- Nem beszéltek velem, esküszöm – mondtam neki és elengedtem a felsőjét. Mérgesen fújtatott, szemeivel a klubot pásztázta, valószínűleg még mindig a két idegen után kutatott. Mondta a neveiket? Talán ismerte őket. Milyen kicsi is a világ!

Elnézve Harry arcát simán látható volt rajta a düh. Erélyesen ragadta meg a kezem és húzott vissza a táncparkettre, én meg csak nevettem az akcióján. Az adrenalin szétáramlott a testemben, ez idegen érzés számomra. Egy italt ittam és máris spicces lennék, hogyan?

- Azok a srácok pöcsfejek – mondta Harry, mielőtt megragadta a fenekem és az ágyékát nekem nyomta. Úgy éreztem kezd bevadulni, de megpróbáltam nem erre koncentrálni. De ez nem volt túl könnyű…

- Nem beszéltek velem – kezdtem el inogni a zenére. Az zene lassult én pedig megfordultam, a fenekem nyomtam neki. Ringatózott a ritmusra és megragadta a csípőmet. Erőteljesen megfordított engem és a testének nyomódtam egy másik embernek hála, Harry egyhelyben tartott a kezeivel. A testeink igen közel voltak, nagyon dögös. A lélegzetem elállt, amikor megéreztem nedves, telt ajkait a nyakamon lévő szabad bőrfelületnek nyomódni. Felnyögtem az örömtől, amit a nyelve okozott nekem. Végül az állkapcsomhoz ért, egyenesen felfelé néztem. Miért történik mindez?

- Istenem, kibaszott gyönyörű vagy – nyögött fel és összetapasztotta ajkainkat. A mentolos ízet megérezve belenyögtem a szájába. Meg akartam állni, de az érzés, hogy valaki ajkai az enyémeken voltak iszonyat jó volt. Az ajkam mozgása lelassult, szitkozódtam a fejemben, folytasd Becca.

- Jól vagy? – Kérdezte újból, de ezúttal nem voltam benne biztos. Kiszabadítottam magam a fogásából és a halántékom kezdtem dörzsölni.

- Te bedrogoztál? – Érdeklődtem szájtátva, gondolkoztam azon miért érezhetem így magam és az egyetlen értelmes magyarázat az ital volt, amit Ő adott nekem. Elléptem tőle, az ajakaim nehezek voltak, az utóhatása annak, amit az előbb műveltünk.

- Mi? Basszus, nem. – Dadogott és lemondóan megrázta a fejét. – Te meg miről beszélsz? – Ragadta meg a kezem és az agyam túl lassú volt, hogy reagáljak valamit. Nem tudtam ellökni magamtól. Elszántan tanulmányozott a szemeivel, míg én keményen néztem vissza rá.

- Elvehetjük Őt a kezeid közül, haver. – A szőke hajú srác beszélt a hátunk mögül, elfordítottam a fejem, hogy jobban lássam. A másik nevetett mellőle, Harry valószínűleg ebben a percben józanodott ki.

- Mi a fenét tettetek az italába, ti faszok! – Harry elengedett engem, az öklével közelített – Zayné – suttogtam. A szemeim tágra nyíltak, de nem tudtam semmit sem tenni. Lassú üzemmódban néztem mi történik.

El kell tűnnöm innen, elmennem vagy valami. Vettem egy éles kanyart, míg bele nem ütköztem valakibe. Felnyögtem és megpillantottam Louis- t. Ez Louis?

- Becca? Mi a fene? – Ragadta meg a vállam és megkönnyebbülten felsóhajtottam. Ez Louis. – Nyisd ki a szemeid – mondta, én meg tettem, amire utasított. Mikor zártam be őket egyáltalán?

A szemeim megpillantották a harcot mögöttem Az emberek hátráltak, asztalok borultak fel. Megragadtam a felsőjét, mire az visszanézett rám.

- Vízre van szükségem, gyerünk – figyeltem, ahogy bólint és megragadja a kezem. Elvezetett minket a bárig és megittam három pohár vizet, visszanéztem a harcra, ami még mindig folyt. Különböző férfiak feketébe öltözve siettek a helyszínre, a karjánál fogták meg Harryt, akárcsak Zaynt. Láttam, amint a férfi suttog valamit Harrynek, mire az ellöki magától a biztonságit, bólint. Harry megcélozta a kijáratot és vissza sem nézett, itt hagyott.

Mi lett volna, ha Louis nincs itt? Ez a fasz itt hagy egyedül.

facebook csoport

A címre kattintva elérhetitek a csoportot, kérlek titeket minél többen csatlakozzatok, mert onnan fogjátok megtudni a dolgokat, nem szeretném a blogot fölös posztokkal telepakolni. Nem tudom, hogy enged- e úgy csatlakozni titeket, hogy nem vagytok az ismerőseim, de ha ezen múlik nyugodtan jelöljetek be!

Sziasztok!

Köszönöm az 57 rendszeres olvasót, az 5 kommentárt és a pipákat! Imádlak titeket. Tudom már régen volt rész, de ennél gyakrabban suli időben ne számítsatok fejezetekre. Ezt sem volt időm javítani, hogy valamit rosszul írtam-e.:s Jövő héten Electricre is töltök fel részt.

Nadia

---------------------------------------------------------------------------------------------------------

6. fejezet

A puha ujjai felfutottak a sápadt bőrömön, átsiklottak az összes érzékeny pontom felett. Egy nyögés menekül ki ajkaim közül az érintésére, a csókjaival egyre lentebb haladt a nyakamon, tovább és tovább. Éreztem a lélegzetét az alhasamnak ütközni, a hátam meggörbült, ahogy eleget tett az igényeimnek. Kezeivel egyhelyben tartott, amint a melegség szétáradt a testemben, több és több nyögést hallattam. A tincsei a kezeim szorításában voltak, felcsavarodtak az ujjaimra, az öröm egyre jobban terjedt a testemben. Nem tudtam csukva tartani a szám, túlságosan jó volt.

- Többet – lélegeztem, éreztem a fejemet nekicsapódni a falnak. Összerezzentem a saját buta akciómra, a szemeim kipattantak, egyedül voltam, a zuhanyzómban. Elpirultam magamon, fentebb vettem a kezem az alsótestrészemtől. Harry képe jelent meg a fejemben, a verejték legördült a bőrömön. Vissza kellett nyernem a rendes légzésem, észre sem vettem, hogy ezt tettem magammal. Olyan valóságosnak tűnt, mintha tényleg itt lenne.

Miért vannak ilyen nevetséges képzelődéseim, ha még sosem érintettem meg Őt, leszámítva az izmait? Azok az izmok. De mire valók ezek a képzelődések? Vágyódás valami olyan után, amit sosem kaptál meg, vagy valami, amit akarsz? Kiengedtem egy mély sóhajt és sampon nyomtam a kezeim közé. Nem tudom pontosan mennyi ideje is csináltam ezt… reménykedem, hogy nem voltam olyan hangos, hogy a szomszédjaim meghallják.

Elképzeltem, hogy átjön azért, hogy leszidjon, de senkit sem talál itt. Tudta volna azt már majdnem egy éve nem volt olyasféle akcióm. Miért gondolkozom egyáltalán ilyen dolgokról? Miután Louis elment egy kis pihenőt tartottam és valahogy itt lyukadtam ki… Harryre gondoltam. Ő híres és én egy nővér vagyok. Őrült vagyok, hogy azt gondolom ezek a dolgok valaha is megtörténhetnek.

Kiléptem a zuhany alól és magam köré csavartam a törölközőt. Az órára pillantottam, még csak öt óra volt. Ennem kellene és a ruhám miatt aggódnom. Fogunk inni? Persze, ez egy bár és már legálisan megtehetem. Megriadtam a telefonom hangjára, ami üzenetet jelzett, nem kellett felvennem a helyéről, hogy lássam a szavakat a kijelzőjén.

Louis

remélem már felkeltél, kilenckor jövök x

Sóhajtottam, kihúztam a fiókom és kivettem a pizsamám. Míg várok kényelmesen is érezhetem magam.  A konyhába vezetett az utam, kivettem a pizzát, amit még múlt éjjel rendeltem és beraktam a kenyérpirítóba. Ez talán brutál, de ez az egyetlen, amim most van és nincs pénzem újat rendelni, ez van csak nekem ma estére. Ez annak a módja, hogy megtaláld a különbséget a szükséges dolgok és az örömhozók között, Becca. Az a válasz erre, hogy el kell mennem a bankba.

Mikor a kenyérpirító ketyegett besétáltam a nappaliba és bekapcsoltam a tévét, ugyanaz a hírcsatorna ment, mint az előbb. Valamit adtak éppen Kim Kardashianről és hagytam, hogy ezen maradjon, pletykákat akartam hallani a celebekről, amik egyáltalán nem érdekeltek.

Percekkel később az étel elkészült és kivettem a sajtos csodát a pirítóból és tányérra raktam, magamhoz vettem egy kis szódát és elhelyezkedtem a kanapén. Olyan vagyok, mint egy disznó, nem csodálkozom, hogy Louis az egyetlen barátom.

**

- Fekete vagy lila. Csak gyere! – Nyögött fel Louis, megforgatta a szemeit rám, éppen az ágyamon ült, míg én két ruhát tartottam előtte. Mindössze melltartó és bugyi volt rajtam, de nem számít, mivel ő a legjobb barátom és már milliószor láttuk egymást meztelenül, ne kérdezzétek.

- Csak válassz már, hogy békében élhessek – ráztam meg a ruhákat a kezemben ezzel mutatva neki a lényeget, elengedett egy mély sóhajt és az anyagokra pillantott.

- Fekete – döntött és elmosolyodtam, beraktam a lila ruhát a szekrénybe és a feketéhez léptem.  A hátát csipke borította, az a félelmem, hogy ez egyszer elszakad és láthatóvá teszi a testem, lassan húztam fel a csípőmön. Hallottam Louist kuncogni az óvatosságomon, de kizártam őt, végül sikerült felhúzni a feszes anyagot a testemre. – Jézusom, ha nem állnánk ilyen közel egymáshoz most valószínűleg itt helyben megdugnálak – vigyorgott rám.

- Ew, ne is – nevettem fel és felkutattam a fiókom a pénztárcám után. – Nem akarom vinni – nyafogtam magamban.

- Akkor ne hozd, majd nálam lesz a pénzed. Ez amúgy sem olyan lesz, hogy megkér téged, hogy fizess… - Állt fel Louis az ágyról én pedig átnyújtottam neki egy köteg készpénzt, körülbelül egy százas lehetett. – Tényleg gyönyörűen nézel ki – dicsért meg, mire én pimaszul rámosolyogtam. –Most menjünk, kilenc harminc van és el fogunk késni – szidott játékosan majd követve őt a hátánál sétáltam ki a lakásból. Az autóút egy örökkévalóságnak tűnt, míg észre nem vettünk egy barátságos járművet. És ezt az utat a klubig hosszabbnak éreztem, mint valójában volt, émelyegtem. A parkolóba pillantva újból elfogott a bizonytalanság, hogy találkozom Harryvel.

- Nevek? – Kérdezte a magas és megtermett kidobó ember, amikor már végre valahára a bejárati ajtó elé értünk.  Egymásra pillantottunk, majd a kidobóember felé küldtem egy könyörgő ajakbiggyesztést. – Ha nem vagytok rajta a listán nem mehettek be. – A begyakorolt szövegét adta elő nekünk is. Tipikus film jelenet, nem vagyunk meghívva, de belógunk a hátsó bejáraton. De sajnos ez nem egy film.

Amint azon lettünk volna, hogy elsétáljunk egy kéz megérintette a vállam és a hideg végig szaladt a gerincem mentén, a szemeim megtaláltak azokat a híres zöldeket, egy vigyor játszadozott az arcán a látványomra. – Josh, ők velem vannak. – A kidobóemberre pillantott és „Josh” bólintott a fejével, arrébb lépve invitált minket beljebb. A fények villogtak, a füstgépek füstje az egész helyet betöltötte. Az emberek az egész helységben táncoltak és az elektronikus zene mindenhol hangosan hallatszódott a klubban.

- Helló, haver – kiáltotta túl a zenét Harry és megfogta Louis kezét adva neki egy fél ölelést. Louis szemei tágra nyíltak és totálisan be’fangirlingelt’, de megpróbálta lenyugtatni magát Harry előtt. Csendesen álldogáltam, míg Harry felém nem fordult, csak ekkor vettem észre, hogy a legdögösebb szerelés van rajta, amit valaha láttam egy férfin.

- Szia, Becca – az ajkai éppen hogy érintettek a fülem és szinte fészkelődni kezdtem az érzésre, hogy a lélegzete csikiz. A hang, ami tegnap óta bennem lappangott és a fiú, akiről tegnap óta fantáziálok most itt állt előttem.

- Szia, hogy érzed magad? – Válaszoltam, a kezemmel megérintettem a vállát, hogy könnyebben tudjak a füléhez hajolni és úgy beszélni hozzá. Mosolygott rajtam, a kezeim az övéibe tettem, így közelebb kerülve hozzá.

- Ihatok ha te is itt vagy velem? – A szimpla kérdés igen szexin és csábítóan hangzott az ajkai közül, ami miatt megszólalni sem tudtam. Technikailag én a nővére vagyok vagy a segítője. Ha valami történne, nekem itt kellene lennem. De ha valami történik, és nem vagyok itt valószínűleg soha többé nem kapok nővéri állást.

- Nem, nem vagyok az orvosod – mondtam neki. Az állítás igaz volt, de nem ezekben a körülményekben. Az ajkai egyenes vonallá préselődtek össze és ekkor figyeltem fel arra, hogy az arca teljesen az enyém előtt volt, olyan közel, hogy már meg is csókolhatna. A háta mögé pillantva megláttam Louist, aki nekem integetett, hogy észrevegyem őt. A száját bámultam, de nem tudtam kivenni mit akarhat, a zene megzavart.

- Ez rossz, de azt hiszem, még neked vehetek egyet, nemde? – Az ajkaitól elvörösödtem és csak bólogatni tudtam, int egy idióta. Jó ezekben a felszedős dumákban és olyan simán mondja őket. Nem csodálom, hogy a lányok gerjednek rá. Néztem, ahogy mögém megy, egy mosolyt küld felém és a bárhoz sétál. Azonnal Louis- ra pillantottam, akinek teljesen kitágultak a szemei.

- Határozottan nem törődik velem! – Kiáltotta és kuncogott.

- Gyerünk találj egy lányt! Csinálj valamit! – Kiáltottam vissza neki, de az arcát elnézve nem nagyon érdekelte most ez a dolog. – Kérlek? – Kérleltem normál hangnemben és valószínűleg le tudta olvasni a számról, mivel a szemeit forgatta. Bólintott a fejével és eltűnt a tömegben. Abban a pillanatban, amikor kitért a látószögemből Harry jelent meg előttem a kezében valamilyenfajta alkoholos itallal. 

Kedves Olvasóim!

Jelentem vasárnap éjjel hazaértem, így már tudom hozni a részt és újból teljes bedobással visszatértem a blogger világba. Tudom  a részt tegnapra ígértem, de mennem kellett szórólapozni és este tízkor értem haza már nem volt erőm felrakni a fejezetet, de most itt van, remélem tetszeni fog. Köszönöm szépen az 52 rendszeres olvasót, a 36 pipát, az 5 kommentárt és a díjat! <3

A FB csoportot a napokban megcsinálom.

Jó olvasást! 

Nadia

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

5. FEJEZET

Befejeztük az ebédet, majd a műszakom is majdnem lejárt. Sosem kellett itt lennem hétvégeken vagy péntekenként, reményeim szerint nem hívnak be megint, mert azt nem hiszem, hogy jól kezelném.

- Üdv újra itt, babe – mosolygott rám Harry szemtelenül, amikor besétáltam a kórterembe. Egy orvos az eszközeit tisztogatta a másik oldalon egy mosollyal az arcán. Dr. Johnson.

- Szia – üdvözölt engem, majd rápillantott Harryre és vissza rám.

- Jó tudni, hogy kijöttök egymással – mosolygott halványan, az orvosi eszközeit bedobta a fiókba és felállt a székről. – Rendben Harry, holnap elmehetsz. Kérlek légy óvatos, ne igyál sokat és ne harcolj hétfőig. Értetted? – Utasította Dr. Johnson Őt és Harry bólintott a fejével.

- Lazán fogom venni. Kaphatok egy házi nővérkét vagy valamit? – Kérdezte szórakozottan és a szemei egy pillanatra az enyémekhez tapadtak.

- Szeretnél egyet? – Kérdezte az orvos, mire a szemeim tágra nyíltak.

- Nem, nincs szüksége rá – vágtam rá gyorsan és egy kis kuncogást véltem felfedezni Johnson szájából. Megforgattam a szemeim és kiengedtem egy mély sóhajt.

- Rendben. Be kell szkennelnem a papírmunkáját. Maradj itt, míg lejár a műszakod, kérlek – utasított, mire bólintottam és néztem őt, amint elhagyja a helységet.

- Mikor van vége a műszakodnak? – Érdeklődött Harry.

- Uh – pillantottam le a telefonomra. – Húsz perc – mondtam neki, majd leültem egy székbe a szoba sarkában.

- A közelben laksz? – Tett fel Harry még egy kérdést és én sóhajtottam. – Az Acres 81 szám alatt lakom, közel vagy hozzá? – Mosolygott rám és nem tudtam volna megmondani, hogy szuggesztív volt- e vagy sem.

- Igen – vettem egy levegőt. – Két tömbre onnan… Bently’s Place – mondtam vonakodva, a mosoly az arcán elárulta, hogy elégedett volt a válaszommal.

- Jó – pillantott körbe a kórterembe, amit kínos csend lengett körül. Mi a francnak nem tudtam csak simán elmondani neki hol lakom? – Um, a haverod Louis jó srác – nézett rám Harry, a szám kiszáradt, ahogy megláttam a fényeket a szemében.

- Segítőkész – nevettem magamon.

- Aha, megvan a száma. Hagyom neki, hogy megnézze a meccsem hétfőn… - halkult el, valószínűleg ezzel arra célzott én is menjek. Eljátszottam, hogy nem foglalkozom ezzel, a körmeimet piszkálgattam.

- Ez szép tőled, hatalmas rajongód – mondtam neki gyengéden és egy vigyor jelent meg a csodálatos arcán.

- Ki nem? – Mosolygott rám gúnyosan, mire szarkasztikusan bólintottam. Gúnyosnak lenni néha jó dolog, nem tettem neki szemrehányást. Már három napja a kórház csapdájában volt. – Ez, azaz ok, amiért a nővérkém lettél? Ők nyilvánvalóan ezért hoztak ide téged – a szavaira egy ütemet kihagyott a szívem. Kissé elpirultam a mondanivalóján és vettem egy mély levegőt.

- Nem tudom, de hajnali háromkor rohantam ki az ágyamból, légy hálás érte – emeltem fel az egyik szemöldököm, az alsó ajkát beszívta a fogaival.

- Oh, én… Én… - motyogta magának, mire megszólalt a telefonom, az ébresztőm jelezte ideje mennem. Kiengedtem egy megkönnyebbült sóhajt és felálltam a székből.

- Foglak még látni, Becca? – Kérdezte tőlem Harry és megrántottam a vállam.

- Valószínűleg itt nem, nyilvánvalóan. De nincs rá sok esély, hogy fogunk, nem azért mondom, hogy csalódott legyél – mondtam és kinyitottam az ajtót. Nem tudtam volna elmondani szeretek- e vele lenni, vagy sem. Faszfej volt és makacs, de mindig is imádtam, ahogy flörtöl, velem vagy csak mondd nekem valamit. A hangja olyan áskálódó és minden alkalommal, amikor megszólal, azt akarom, többet beszéljen. Ha már ennyi minden történik, egy egyszerű beszélgetés alatt mi lenne, ha kapcsolatot alakítanék ki vele. Csak szükségem van arra, hogy hazamenjek.

Kinyitottam a kulcsommal a lakásom ajtaját, hogy beléphessek, egy ásítás hagyta el a számat, mikor megpróbáltam behozni az élelmiszert. Berúgtam az ajtót, hogy becsukódjon és ledobtam a pultra, amit hoztam. Ez a hét izgalmas volt és felejthetetlen. Harry Styles, az első híresség, akivel találkoztam. Ezt az egész időt rövidnek éreztem, négy nap, de mindössze két órának tűnt. Kipakoltam a táskából és levettem magamról a nehéz kabátomat és a téli cuccaim. Szükségem van egy zuhanyra, vagy bármire, amitől elmúlik a stressz.

**

- Becca! – Felnyögtem, felálltam a pozíciómból az ágyon, a párnák a földre estek, mikor ezt megtettem. Ki a franc van az ajtóm előtt? – Becca! – Kiáltotta az ember újból és kimásztam az ágyamból, a talpam újból találkozott a keményfából készült padlóval.

- Mi az? – Csattantam fel, amint kinyitottam az ajtót meglátva Louist. Mosolygott, mint aki boldog, be volt bugyolálva sapkákba és sálakba. A viselete valószínűleg nem a kint lévő hideg miatt volt ilyen.

- A négyes csatornán van egy kis piszkos dolog! – Rohant be a lakásomba és bezártam mögötte az ajtót. Az ujjai a távkapcsolón matattak és bekapcsolta a televíziót. – Nézd, ott van! – Kiáltotta és a képernyőre figyelt. Összeráncoltam a szemöldököm, Harry arca ott volt előttem.

- Harry Styles végre hazajöhetett, forrásaink szerint túlélt egy hatalmas műtétet és szívrohamot. Styles a hétfői meccséig gyógyulgathat… - A nő csak beszélt és beszélt, amit már egy idő után nem is hallgattam. A figyelmem visszaterelődött Louisra, akinek a szemei a képernyőre tapadtak.

- Miért hazudnak? – Nyögtem fel, majd ledőltem a kanapéra. Még mindig álmos voltam és most nem tudtam ezen segíteni.

- Miről? – Pillantott rám végül Louis és megforgattam a szemeim.

- Soha sem volt szívrohama vagy hatalmas műtétje – magyaráztam Louisnak, mire ő megvonta a vállát.

- Meglepetté tesz, ha hazudnak valamiről – ült le mellém Louis a kanapéra, csendben voltunk egymás mellett, mire a szemem majdnem lecsukódott. – Becca, ez nem jó idő aludni. A fiúd a kamera előtt, most! – A hangja kiabálásnak hangzott, de normál hangnemben beszélt. Kinyitottam a szemeim és újból a televíziót figyeltem, a videó, amiben Harry volt a kórházban készült.

- A fiúm? – Kuncogtam.

- Shh! – Csapott rá a vállamra, mire bosszús lettem. Mi ez a megszállottság? A hírek váltakoztak és Louis visszacsúszott a kanapéra. Belesóhajtottam a párnába és a szemeim újból kezdtek lecsukódni a szöveten. Hallottam megszólalni Louis telefonját, mikor felpillantottam rá egy üzenetet olvasott. Pár perc csend után egy hatalmas, túlméretezett sóhajt hallatott.

- Most meg mi van? – Nyafogtam.

- El kellene mennünk valahova ma este – ajánlotta fel, de én elutasítóan morogtam. Túlfáradt vagyok. Nem mondhatja, hogy nem? – Nem rég nyílt egy új klub az Acres- en – próbált rábeszélni, de csak megráztam a fejem.

- Ki üzent neked? – Kérdeztem, mire az arca lefehéredett. – Teljeséggel olyan lehet, akivel menni akarsz… Talán Harry? – Kötekedtem és az arckifejezése elárulta igazam van. – Ne mondd, hogy… - Tartottam vissza a lélegzetem a válaszra várva.

- Um… Harry üzent nekem, hogy vigyelek el abba a klubba az Acres- en - ismerte be és felálltam a kanapéról. Harry Styles közvetve elhívott engem valahová… És azon vagyok, hogy igent mondják, azt hiszem.

- Mit mondott pontosan? – Felélénkültem felállva a párnámról és megragadtam a telefonját.

- Héj! Én fogom felolvasni, basszus. Most kezdek aggódni irántad. Először utáltad Őt most meg ez – a szemei visszatévedtek a kijelzőre.

- Sosem utáltam Őt! Ő csak… - Halkultam el, nem tudtam hova akarok kilyukadni a mondandómmal. Valójában sosem utáltam Őt. Csak nem kedveltem különösebben akkor. – És miért akar elmenni egy klubba, ha szó szerint most engedték ki a kórházból? – Gondoltam magamban, de hangosan is kimondtam, Louis csak megrántotta a vállát.

- Szia Lou, gyere már a klubba az Acres- en. Hozd el Beccát, kérlek xx – olvasta fel Louis a telefon kijelzőjéről, mire én magamban mosolyogtam. – Igent mondasz vagy nemet? Péntek este van, mi mást csinálhatnál? Hm? – Lökött meg.

Megforgattam a szemem és körbenéztem a szobán.

- Jól van, oké. Azt hiszem… - Sóhajtottam. – De most lépj le, szükségem van az alvásra.